Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VIKÁR BÉLA EMLÉKHANGVERSENY

2013.05.30

 

Vikár Krónikák 2013
Második rész
 
 
Ez év május végén tört ránk nagy vígság
Felfedezésünkre várt a szép Ipolyság.
Pénteken délben kezdődött a túra -
S mindjárt az elején akadt kis tortúra.
 
Kaposfüredig még csak elcsetlettünk,
Ám onnan gyorsan visszakeveredtünk.
Buszsofőrünk, az a kis ebadta
Az egyik pakkját odahaza hagyta.
 
Egykor még a MOL-kútnál kávézgattunk
De megjött a csomag, végre indulhattunk.
Cseh Borit Mernyénél megkésve vettük fel -
Addig haza ballagott, s aludt rá, mint a tej.
 
Csendes esőre álltak a barométerek,
A busszal gyorsan fogytak a kilométerek.
Fehérvárnál máris megálltunk pihenni,
Hiába,a busznak tachográful kell menni.
 
E bűvös szó utunkon még sokszor elhangzott,
A buszvezetés nagyon agyonszabályozott.
Budapesten egy óra alatt átverekedtük magunkat,
Mialatt kávéval, s borral bódítottuk agyunkat.
 
Hamar átvágtunk a Börzsöny tájékán
S máris ott jártunk Szlovákia ágyékán.
Parassapuszta után az Ipoly folyik, nem a Vág
Partja mentén fekszik a nyolcezer lelkes Ipolyság.
 
A cseh vendégkórus már rég megérkezett,
Míg végre a buszunk hatra belibegett.
Mosolygunk, örvendünk,a fogadtatás kedves,
A szemünk Becherovka-nedűtől lesz nedves.
 
Villa Romaine-t megszálljuk, kórusunk nem rest,
Irány a gimnázium, vár az ismerkedési est.
A szájunk tátva, szemünk is bazsalyog,
Rogyásig rakodva szlovák svédasztalok.
 
A helyi kórus barátsággal fogad mindegyőnket,
Ismerkedés, eszem-iszom apasztja erőnket.
A kölcsönös bemutatkozást követően
Elpróbáljuk az Esti dalt közös gőzerővel.
 
 
Majd egymás után versengve dalra fakadunk,
Hol közösen, hol külön-külön szól a dalunk.
Máris úgy érezzük, barátokra leltünk
Az élő énekszó tölti be a lelkünk.
 
Másnap reggel irány ezüst Selmecbánya
A Világörökség szépséges leánya!
A hegy-völgyes utakon lábunkat lejárjuk,
A gyönyörű városkát a szívünkbe zárjuk.
 
Rácsodálkozunk az ódon kövekre,
Táblaképek előtt jó M. S.mesterre.
Az Anna templomban kicsit megpihenünk,
Az akusztikában Surrexit Christust éneklünk.
 
Ebédre nem eszünk akármi pampuskát,
Végre megkóstoljuk a brindzás haluskát.
Délutánra felvidul minden arcocska,
Mert a szürke felhőkből előbújt a napocska.
 
Az esti koncerten nem megy semmi babra,
Jelen van Ipolyság apraja-nagyja.
A nézőtéren ülők nem ógnak-mógnak,
Lehet, tán még a csilláron is lógnak.
 
Vendéglátóink kezdik a koncertet,
Hamarost követik őket a jó csehek.
A találkozót a Vikár kórus zárja,
A közös éneklést mindenki úgy várja.
 
Géza vezényli a végén az összkart,
A három kórus végig szépen összetart.
A cseheken a nehéz magyar nyelv nem fog ki,
A szöveget szinte tökéletesen ejtik ki.
 
A forró siker bizsergeti szívünket,
A közös éneklés simogatja lelkünket.
El is határozzuk már most, jó előre
Ennek folytatása lesz, nálunk, jövőre!
 
A koncert után jólesik a finom vacsora,
A zene, a vidám tánc,s a sörös csapolda.
Éjfél felé néhányan hazabotorkálunk,
Alig pihentünk, várva vár az ágyunk.
 
Az utolsó csapat - hogy ne legyek epés -
Felébreszti Alizt, hozván „meglepetést”.
Egy kissé hangos az érkező társaság,
Ám ezt is kibírja a kórustárs-barátság.
 
Vasárnap reggel a buszba pakolunk,
Maradék centjeinkből még bevásárolunk.
Feltankolunk sörből, borovicskából,
Készleteket halmozunk a finom Kofolából.
 
Korán van még, nem éneklünk áriát,
A helyiek megmutatják a híres Kálváriát.
Derűs az idő, szép a panoráma,
Idáig látszik a Börzsöny és a Mátra.
 
Elérkezett a búcsúzás ideje,
Mindünknek könnyel telt meg szeme.
Ég áldjon te kedves, szép Ipolyság,
Mindig jó szívvel gondolunk majd rád!
 
Hazafelé megjárjuk Léva, s Nyitra várát,
Délutánra megpillantjuk Pogránynak templomát.
Igaz a népdal –bádogból a teteje,
Reá szállott Isten örök ereje.
 
Orbán napján segítünk a szőlő-szentelésben,
Ne tegyen kárt a jég szántásban-vetésben.
A Szép könyörgés éneklését követően
Csapatunk „megfürdik” a gulyáslevesben.
 
Este hatkor bontjuk már a sátorfánkat,
Hazának indítjuk sofőr barátunkat.
A buszon egyedül ő az úr, a Gráf,
Felettese pedig csakis a tachográf.
 
Éjjel tizenegyre haza is vergődünk,
A hosszú úttól ugyancsak szédelgünk.
De ezzel a kórusban sohasem törődünk,
Máris újabb kalandokra készülünk.
 
 
2013.május 24-26.
 
                                                                       Szeretettel szedte-vedte:
                                                                                              Vörösné Suri Olga /Olgi/