Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Krónika 2004

2008.09.14

Vikár Krónika 2004.

Íme, hát felvirradt  indulásunk napja
Mit úgy várt kórusunk apraja-nagyja.
Gyorsan behajózzuk a hófehér Scaniát
Nem veszünk igénybe lovat, vagy paripát.
Hajdan a magyar, ha külhonba lovagolt,
Nyerge alatt nyers lóhúst puhitott.
Csutorájában kumiszt szállitott,
Mára elfeledte ezt az ódivatot.
Ki hajókofferral száll a fedélzetre
Más a hátizsákját tömi degeszre.
Hütőboxát rántotthússal dugig teletömi,
Húsz rakasz sörrel a csomagtért feltölti.
Az ásványviznek is lesz majd nagy keletje,
Ha eurójából már hideg vízre sem telne.
Repülős ülésben elhelyezkedünk,
ittmaradt rokonnak zsebkendőt lengetünk.
Feldübög a motor, röpit a lóerő
Hatvan km/óra olyan nyerő.
Az óceán partján már várnak a franciák,
Ezer éve  emlegetik a magyarok nyilát....
A végcélig megteszünk sok-sok etapot,
Csomagtérből fogynak a sörös rakaszok.
Meg is van a böjtje, beindul a vészfék:
Keressünk hamar egy jóféle vécét.
Utunk során ez a legfontosabb helyiség
Megállótól függ, milyen is az egység.
Mindjárt felderül a kedvünk akkor ha
A parkolóban akad hét-nyolc bodega.
Van, hogy euróért jegyre könnyülhetünk,
Még jó, hogy aztán a jeggyel fizethetünk.
Itt a vevőt wc-jeggyel nem ámítják,
Hanem a kávé árába beszámítják.
Ezért aztán nagyon nekikeseredünk,
Ha a prérin csak pottyantós budira lelünk.
Emiatt olykor az jár a legjobban,
Aki csendesen leguggol egy bokorban.
Sok kaland után Metzben megpihenünk,
Mire odaérünk, meg is esteledünk.
Szállásunk - a Hotel Formula -l  - luxus
Körbehatárolja egy nagy bokor buxus.
Folyosónként jut egy wc, s két tusoló
Bejutásra sokáig várhat a kukkoló.
A reggeli gyatra, csak kontinentális,
A jó svédasztalt emlegetjük máris.
Száguldunk tovább, szálló napnyugatnak
Esőben-szélben a lóerők harapnak.
Ráfordulunk a kanyargó Loire-ra,
Estére beérünk Saint-Sebastien-ba.
Kedvesen fogadnak, szivrepesve várnak
Pedig mi fáradtan esnénk puha ágynak.
Meghálálván a polgármesteri fogadást
Gyorsan elkántáljuk Hurok édes dallamát.
Aztán ki-ki elmegy saját szállására
fenvén a fogát finom vacsorára.
A háziak igazán kitesznek magukér',
Feltálalnak mindent, mi Frankhonban sokat ér.
Cocquilles du Saint-Jacques örömünkre szolgál,
saláta,sajt,spenót s a natúr csigatál.
De nem ám magyar import ez a csiga,
Tengerből gyüjtötték jó egy hónapja.
Minek részletezzen, igy megy ez nap, mint nap
Álmunkban a fogunk bécsi szeletbe harap.
Annál jobban csúszik a híres beaujolais,
Bár a magyar bornál jóval hígabb e lé.
Mert felénk a bort nem fémtartályban érlelik,
Hanem míves,dongás fahordóba fejtik.
A szőlőre tüzes nap sugára árad,
Nem mint itt,hol óceánnak hideg szele támad.
Francia földön a nagyüzemmód járja
Hullámdeszkás "borpincének" nincs a földön párja.
Szivünkben feldereng Villány pincesora,
Hol  hordók fölé borul a pince dongaboltja.
Muscadet-jára oly büszke a francia,
- nékünk a muskotály az igazi-jó pia.
A szép virágos Nantes este csak arra várt,
Hogy megtekintsük a híres karnevált.
Vendéglátóinkkal barátság szövődik,
Lassacskán a szívünk honvágytól gyötrődik.
József  nevenapját azzal ünnepeljük,
Kórus-zenénkkel a garast letesszük.
Nem kell itt tartani konkurenciától
Vastapsot kapunk testvérkórusunktól.
Hatalmas a siker, elkél a repeta:
Kétszer is elhangzik Húrok édes dallama.
Vasárnap reggel búcsúzkodunk hosszan,
Majd Mont-Saint Michelre indulunk gyorsan.
Szaporán felmászunk a kegyhely ormára,
Rá se rittyentünk a zúgó orkánra.
Csúfos az idő, napot sose látunk,
Ernyővel járkálunk és csak ázunk-fázunk.
Keletnek  fordulunk a világ-fővárosba,
Estére érkezünk a csodás Párizsba.
Reggel a zajos forgatagba vágunk,
Estére - érezzük - leszakad a lábunk.
Notre-Dame,St Chapelle,Louvre és a Piramis,
Mars mező, Moulin Rouge,s a Concord tér maga is
Egy hétre való néznivalót adna,
S nékünk mindezt be kell osztani egy napra.
Eiffel Gusztáv tornya maga világcsoda
Mily gyönyörü este, fényárban úszva.
Ott a Champs Elysées, itt az Etoile,
A sugárút végén a Diadalív áll.
Az időjárás ma sem kényeztető,
Nyakunkba zúdul egy jó kis jégeső.
Este  tízre a csapat végre egybegyűl,
A busz ülésén fáradtan jobbra-balra dűl.
Immár Salzburg felé folytatjuk utunkat,
Jó kis sörrel-borral öblitjük torkunkat.
Ha iszunk,magas fokra hág a hangulat,
Magács Imi elszólózza kedvenc bordalunkat.
Úgy tünik, most nem lesz nemzedéki vita,
De aztán mégis beüt a galiba.
Zimre Sanyi fülét a sok bazmeg báncsa,
Nem áll meg előtte két lábon Andráska.
Röpke  adok-kapok,szurka-piszka kerekedik,
Ám a fáradtságtól gyorsan le is csendesedik.
Később újra kitör a parasztgyalázat,
Kiderül - sokunkban kicsi az alázat.
Most éppen arról nyitunk parázs vitát,
Mit nehezebb elviselni: a sajt, vagy a láb szagát.
Kényes orrok áporodott levegőbe szimatolnak,
Kik a sajtra, kik a levett cipellőkra gyanakodnak.
Technikai szünetet tartunk kis időre,
Fertőtlenitő kerül gyorsan a cipőkbe.
A sajtokat pedig a csomagtérbe tesszük,
Ott tovább érik, s otthon majd úgy esszük.
Lassacskán csitulnak a dúló kedélyek,
Végre nyugovóra térnek a legények.
Hazafelé megszálljuk az ősi Salzburgot,
Megnézzük a Dómot, éneklünk Mozartot.
A  YOHO  hotelben húzzuk meg magunkat,
A második emeleten mossuk az arcunkat.
Budira viszont az elsőre járunk,
Lépcsőjárásban sehol nincsen párunk.
Nagy  sikerrel lépünk fel kantinban,kocsmában,
Törzsközönség gyönyörködik Húrok édes dallamában.
Másnap szól a hívás: lóra magyar,
Vár még ránk a havas utakon sok kanyar.
Hófödte hegyekből leérünk a síkra
Feldobban a szivünk, ez már Hungária.
Kocsmában a kávét harmadáron mérik,
Az ellenértékét jó forintban kérik.
Meglátjuk lassan városunk tornyait,
Mindenki gyorsan szedi csomagjait.
Elteltünk az utazással most egy kis időre,
Mig új útra nem kelünk - talán majd jövőre.
2004. március

Kép Az Eiffel torony
A Notre Dame belülről