Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Finnországi krónika

2008.09.16

Finnországi élményeink

2006.július

 

Július 13 – nem vall szerencsére –

Mégis repülőre ül a Vikár népe.

Jó,hogy nem péntekre,csak csütörtökre esik:

Másként az éltünkért imádkoznánk reggelig.

Ferihegyig az út busszal négy órába telik

S mint mindig,Magács Imi most is poénkodik.

A pajzán toldit elszavalja többször:

Elölről hátra,majd vissza vagy ötször.

Mégsem ez az odaút legjobb vicce,

Hanem,hogy mézespáleszből legurult száz icce…

 

Hamar becsekkolunk,fel a fedélzetre,

Ki farokban,ki szárny mellett lel ülőhelyre.

Repülőnk máris a Tátra felett siklik

Majd lassan egy vastag légörvénybe kúszik.

Tízezer magasból csodáljuk a Balti-tengert,

Míg végre a távolból meglátjuk Pohjoinent.

Budapestről az út Helsinkiig két óráig tartott,

A repülőzés szerencsére senkinek sem ártott.

Zöld fenyvesek,kék ég – minden derűs, tiszta:

Száz évig él,ki Finnország hűvös vizét issza.

 

Utunk a kempingig fölöttébb kalandos,

Bőröndökkel buszozva vár az Itakeskus.

Itt a metró kettéválik furcsa hangvillára –

Csak egyszer tévedve elvergődünk Hotel Rastilába.

Fáradtak vagyunk,de ki fog itt aludni máma?!

Rögvest kicsapunk a nagy fehér éjszakába.

A nap nyáron az égről itt sosem megy el –

Nem,mint nálunk délben – itt éjfélkor delel.

A jóféle medve-sörre hamar rákattanunk,

Előre látható  - vidám lesz itt minden napunk.

 

Másnap a tranzitunk száz tó mellett halad

Ám hiába lesünk,nem látunk rénszarvas-hadat.

Finn barátaink repesve várnak Raumában:

Most nekünk lesz részünk jó vendéglátásban.

Hivatalos fogadás után vár a szállásunk,

A rövid pihenőt tengerparti partival folytatjuk.

Másnap a helyi halpiacon kevergünk,

A kofáknak spontán hangversenyt rögtönzünk.

Élő skanzen:  faházas Rauma,a vénség

A régi városrész UNESCO- világörökség.

 

Koncertet adunk a raumai véneknek,

Kik egy modern öregotthonban lézengnek.

Barbink egy százévesnél nagy sikert arat,

Feleségnek kishíján Raumában ragad.

Csapatunkra újabb erőpróba vár ma:

Lélekvesztő-mentőhajón egy kis  sziget várna….

Ennyien nem férünk fel a fedélzetre –

Ezért a társaság válik kettő részre.

 

Az első turnus az utat ép bőrrel megúszta,

Ám a második csapat egy zátonyra futva

Majdnem a mély tenger fenekén végzi,

Maradék magyar a partról dermedten nézi :

Ez volt Magács Imi utolsó korsója?

Tenger sűrű habja lészen koporsója?

 

A finnek e malőr után bőven kárpótolnak,

Finom sörök mellé tejes hallevest tálalnak.

Főztek még bele sokféle zöldséget,

Lesik,beveszi-e gyomrunk az eleséget.

Mi kissé csípősebben szeretjük ez étket,

De a finnek nem veszik magukra e vétket.

 

 

A szigeten  nem angolvécé járja,csak fabudi ,

E hírt minden utazónak jó előre tudni.

Teli hassal irány a híres finn szauna:

Ezzel lepett meg minket leginkább Rauma!

A faházban vaskályhában nyírfával fűtenek,

Rettentő forróságot csobolyó vízzel hűtenek.

Legkevesebb húsz magyar szorong a kalyibában

Néhány finn még befér közénk kardigánban.

 

Pokoli a hőség – hogy lehet ezt bírni?

Vikár kórus legott elkezd énekelni.

Mit is énekeljünk a repertoárból?

Előkapunk egy dalt a Kanteletárból.

Zúg a szép szárnyas szó,száll a magyar ének ,

Hangunk ősereje – s a hőség -  kiűzi a finn népséget.

Mi is kirohanunk,csobbanunk  a  tengerbe ,

A húsz fokos vízbe ki hasmánt,ki seggelve….

 

Úszás után jólesik a grillezett kolbász,

A jó uzsonnáért égig száll a fohász.

Másnap azzal oltjuk bendőnkben a tüzet:

Megtekintünk egy duplatornyú atomerőművet.

Búcsúzunk egymástól,elönt a félelem,

Atomtemetőből sok itt a térelem…

 

 

Este a kultúrházi koncertteremben

Fellép velünk testvérkórusunk,a Työven.

Matti karnagy mint egy bábu,mereven vezényel,

Méltó társa lehetne Lehréknek a Kft – ben.

Nagysikerű hangversenyt rögtönzünk a helyieknek,

A finnek kishíján  szétverik a koncerttermet.

 

A búcsúbulin a szemek elhomályosulnak,

Borivásban a  finnek jócskán lemaradnak.

Csizmadobó verseny volt a csúcsesemény –

A raumai nép ebben igen kemény.

Repül a nehéz csizma,ki tudja,hol áll meg?!

Némelyik az ősfenyők ágára is felmegy.

 

Csurgó Csaba fergeteges eredményét látva

A finneknek szája maradt félig tátva….

Belátják,hogy itt ma aligha győzhetik le őket –

 A sodrófa - hajításon edzett magyar nőket!

A verseny után végre megkóstolhatjuk

A rénszarvas - krémlevest s a rénszarvas-sajtot.

Leöblögetjük bőven lakka-likőrrel

S merthogy ez nem elég – hideg medve-sörrel.

 

Humorért a finnek se mennek a szomszédba,

Náluk is elsül sok magyaros tréfa.

Az ellenlábas Pori városa csak  negyven kilométer északra –

Az útjelző mégis délkörnyi távot mutat – déli irányba.

A búcsú napján sírunk-rívunk,kétszer megyünk vissza.

Máris visszavágyunk: viszlát ,vén Rauma!

 

De várnak máris Helsinki csodái:

A híres sziklatemplom gránitkő sziklái.

Kis hangversenyünkre összefutnak japános és svédek,

Ave verumot még sohasem hallottak ily szépet.

Hegedűs Kálmi kedvesen mutatja az utat,

Ős-helsinki lakos,Vikár lakóháza után kutat.

Úgy fut,mint a nyúl,mindenki lemarad,

A kórus emiatt kettő részre  szakad.

 

Felültet bennünket villamosra,buszra,

Ő gyalog megelőz minket egyszuszra.

Még azt mondják,Helsinkiben nincsenek nagy távok -

Egymagam vagy tíz mérföldet bejárok!

Helsinki-palota,templomok,hajók és kikötő:

A tengerparton minden csupa szikla,meg kő.

Kálmi elmeséli a város történetét,

Hálából eldaloljuk kedvenc énekét.

 

A hazaút repcsin gyorsan elrepül,

Hazánk fölé érve arcunk is felderül.

Megérkeztünk végre,vivát Hungária!

És mégis: ég veled,szép–zöld Finlandia.

 

 

2006.július

 

Kép