Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Budapesti Nemzetközi Kórusverseny 2013

2013.04.01

 

Írta, és mindezeket velünk átélte : Gáll Anikó
Kedves Kórusunk hétfő reggel fél 8-kor útnak indul csillogó tekintetek sokaságával, hogy megmérettesse magát a Budapesti Nemzetközi Kórusversenyen. Minden rendben alakult a nap folyamán felértünk időben kaptunk Finom, Meleg, Nagyon Finom ebédet majd egy helyi próba és utazás a helyszínre. 
Beéneklés, utolsó próbák, izgalmak koncentrálás, minden rendben ment közben megjött a HÓ :) mint a Tavasz nagy barátja :)
Megmérettettünk és elindultunk haza olyan 6 óra körül! Már gyanús előjelként jelentkezett azon aprócska malőr, hogy 45 perc alatt találtuk meg a buszt, Vagy Ő minket? :) Sebaj, a jó meleg és a Pesti esti dugó kárpótolt minket a hideg percekért.
Jó hangulatban Somogyias nóták kíséretében Bandukoltunk hazafelé ám Fehérvárnál letereltek minket a pályáról útzár indokkal.
Fél óra múlva ismét "száguldoztunk" kedves kis buszunkkal, mialatt az "Útszórás" feliratú narancssárga, villogó-megmentő panoráma képe kápráztatott el bennünket sok kilométeren keresztül. 
Zala volán közben úgy érezte megkezdődött Monacó nagydíja egyszer a fenekét láttam a busz melletti sávban egyszer a sofőr jelentőségteljes arckifejezése tükröződött vissza a félhomály árnyékában.
Talán kicsit elaludhattam a nagy izgalmakra mert egyszer csak arra lettem figyelmes hogy a narancssárgaangyal már nincs előttünk és mi, szinte 60-al tépünk az m7esen hazafelé. Boldog nyugalommal fogadtam a pillanatot mikor a Völgyhíd után letértünk B.lelle táblánál a sztrádáról. Pedig akkor még csak nem is sejtettük....
Ott állt/ült Mr. Szolgálunk és védünk 1. Aki kedvesen közölte le van zárva az út a desedai szakasz miatt ezért menjünk Balatonboglárra a kijelölt melegedőbe. Nehezen, fájó szívvel, de megértettük és elbandukoltunk oda 1x.
Ott nagy szeretettel fogadtak minket ám pár telefonhívás után azt a hírt kaptunk mehetünk, mert nem vagyunk annyira nagyon nehezek, csak kamionok vesztegelnek arra. (katasztrófavédő kolléga). 
Elindultunk vissza a Lellei körfogalomnál mintha csak ránk várt volna Mr. Szolgálunk és védünk 2. aki közölte nem mehetünk tovább. Mire megvitattuk, hogy ki kinek mit mondott és, hogy kinek melyik főnökére kell hallgatni, remény-vesztve visszatértünk Boglárra 2x, ahol nagy mosoly, meleg tea és szendvics várt ránk.
Két óra környékén még mindig nem volt más lehetőség, mint hogy a kórustagok által kifundált lehetőség világítsa meg hazajutásunk útját és igénybe vegyünk a Fonyód-Kaposvár vasúti közlekedés Kis-piroska nászutas lakosztályát!
Kissé fáradtan és megtörve értünk haza Kaposvár-Kaposvár köszöntjük kedves utasainkat állomásra, hogy békésen lehajtsuk fejünket pihe puha ágyikónkba!

 
 
 
Kis történetünk folytatása:
Korábban olvasható történetünk aznap=másnap nem ért véget. Többségében a várva várt pihenést választottuk tervezett programnak zűrös kalandtúránk zárásaként, a lelkes és kitartó része a csapatnak mintha mi sem történt volna alapon hagyta, hogy elrabolja a munka csábító világa :). Ezúton üzenem, minden tiszteletem az Övüké, én egész nap úgy éreztem magam, mint a mosott kelkáposzta forró ecetes lével leborítva. Ezt örömmel írom fiatalságom számlájára és vállalom az ezzel járó előítéleteket! :) - itt jegyezném meg, hogy a keddi próbára belibbenő arcokra kiült elégedett mosoly kitűnően elsimította a kialvatlanság gyűrt ráncait -.
Bármennyire is kimerítő volt azon elmúlt 24 óra, 4 óránál többet nem sikerült aludnom, és lelkesen vitattam meg kedves barátnőmmel annak minden hírmorzsáját, hogy vegyeskari kategória győzteseként álltunk helyt a versenyen. Ezt nagyjából alig ébredésem után tudtam meg így az információfeldolgozás folyamata igencsak nehézkesen történt. 
A meglepetés ereje mellé lassan, biztosan kúszott egyre nagyobb teret betöltve a büszkeség és öröm mámora. Büszkeség azért, mert részt vehettem benne, ismét átélhettem gyermekkorom óta csodált nyüzsgés és izgatott feszültség sziporkázó bizsergését közvetlen a színpadra lépés előtt, és a tökéletes koncentráció hangtalan jelenlétét a színpadra lépés pillanatától. Nagy nagy öröm azért, mert ez a látható eredménye annak amit tapasztaltam, aminek részese voltam: minden energiának, időnek, előkészületnek ami a felkészülés ideje alatt történt. Ezek azok a dolgok amik nem látszanak kívülről, amiről csak annyit tudunk, hogy anya/apa megint nincs itthon, vagy a kedves párom megint későn ért haza és alig láttam egész héten ;). Ezek hozzá tartoznak és ilyenkor eltörpülni látszik minden nem otthon töltött perc tudván 'piroslani dereng munkánk verejtékkel öntözött gyümölcse'!
Így jutottunk el Budapestre a Kongresszusi központba, ahol a versenyezhettünk a nagydíjért és ünnepélyes keretek között vehette át Karnagyunk a vegyeskar kategóriagyőzelemért járó Arany diplomát és a két egynemű kar Ezüst diplomáit!
Nem tudok izgalmas kalandról beszámolni a szerdai út alatt, mivel addigra elolvadt a tavaszi hó, így teljesen zökkenőmentesen váltottuk be retúr jegyünket a Fővárosig s vissza.
A nagydíjat második fellépőként szinte zavartalanul hallgathattuk végig s bátran állítom, aznap tapasztaltam meg életem legmegdöbbentőbb/legmegborzongatóbb kóruselőadását a szó legpozitívabb értelmében. Számos kiváló csapat mutatkozott be a versenyen és volt egy számomra lenyűgöző produkció. Olyasfajta hangzást produkált a nem mellesleg nagydíjjal hazatérő kórus, hogy megkérdőjeleztem, vajon eltévesztették e a maják a világvége időpontját, mert valami olyasmi katartikus élménnyel tudnám párosítani, amit ott tapasztaltam. Nyilván ezt nem lehet átadni szavakban egy üzenőfalon, ezért mindenkinek csak ajánlani tudom, ha Svédországban jár keresse fel ezt a kórust és hallgassa meg, érezni fogja miről beszélek.
Végezetül annyit tennék hozzá, hogy ezek az alkalmak teszik érezhetővé számomra azt amiért én mint fiatal, lelkes, zenekedvelő, amatőr -nincs több jelző ígérem- 'muzsikus' azon határozott véleményen vagyok, hogy ha a világ a feje tetejére is áll a zene olyan élménnyel gazdagítja az emberek mindennapjait, amit/amiért érdemes művelni, átadni, megélni mind művelőnek úgy hallgatóságnak egyaránt!

Szívből köszönet a lehetőségért és nincs más hátra mint előre, határ a csillagos ég! ;)
 
A nemalvàs szokható àllapot. Kétszer Kaposvàr Bp tàvolsàg busszal egy Pécs és vissza és még csak most jön a java. Sok tanulàs hühóval! Minden percért megérte a hétnek! A múlt hétvégének! A sok sok ràszànt idönek! Mert a zene ilyen! Egyszerüen ellenàllhatatlan! Én igy szeretem!
 
 
Fotó : Kincses László
 
 
 
Médiamegjelenés: